Undorító tények az ókori Rómáról, amelyek megváltoztatják a történelemről alkotott felfogásodat.
Az ókori Róma nagysága gyakran elhomályosítja a mindennapi élet sötét valóságát. A birodalom számos eredményt ért el, de a polgárainak mindennapi élete távol állt a csillogástól.
A koszos utcák, az egészségtelen közfürdők és a furcsa gyógymódok igazi kihívássá tették a túlélést Rómában. Az élet a hatalmas Római Birodalomban tele volt undorító részletekkel, amelyek a római történelem sokkal sötétebb oldalát fedik fel, legyen szó akár élősködőkről, akár borzalmas ételekről – mindenből volt bőven.
7. Fényűző lakomák és mocskos padlók a római vacsorákon
A római vacsorák fényűzőek, de koszos események voltak. A vendégek díványokon heverésztek, bőséges lakomákat élveztek, és a csontokat, héjakat, tengeri kagylókat és olajbogyó magokat egyenesen a padlóra dobálták.
Ezeket a hulladékokat a rabszolgák takarították el, ami éles ellentétben áll a mai etikett normáival. Bár a „hánytatók” mítosza azt sugallja, hogy a rómaiak szándékosan hánytak, azért, hogy ezáltal többet ehessenek, valójában ezek az összejövetelek a mértéktelenséget és az élvezeteket részesítették előnyben, gyakran figyelmen kívül hagyva a tisztaságot a luxus és a kényelem kedvéért. Egy ilyen lakomaélmény távol állt a kifinomultságtól – legalábbis mai mércével mérve.
6. Méh, bendő és a rómaiak ízlése
Az egyik legkülönösebb étel az ókori Rómában a disznó méhe volt, borssal, zellermaggal, mentával, lestyánnal, mézzel, ecettel és húslevessel ízesítve.
Ezt a csemegét a híres római ínyenc, Apicius jegyezte fel, aki a birodalom ismert receptjei alapján készített szakácskönyvet. Kedvelt étel volt a „szopós malac bendője”, sertéshússal, agyvelővel és nyers tojással töltve.
Ezek az ételek a római kulináris kultúra fényűző egyediségét mutatják: semmi sem akadályozta meg őket abban, hogy az állatok szokatlan részeiből is fogásokat készítsenek.
5. Izzadság, olaj és a római közösség
Az ókori Rómában a fürdés nem csupán tisztálkodás volt; hanem egy rituálé.
A rómaiak közfürdőkbe jártak, és mielőtt beléptek volna a fűtött helyiségekbe, bekenték a bőrüket olívaolajjal. Ez nemcsak a luxus kedvéért történt – az olaj segített eltávolítani a szennyeződéseket és az izzadságot. Egy strigil nevű ívelt eszközzel aztán lekaparták az olajat az elhalt bőrrel együtt.
Az olaj azonban nem veszett kárba. Vagy a következő látogatón használták fel, vagy ami meglepő, a nők hajbalzsamként alkalmazták. Ez a folyamat egyesítette a praktikusságot és a személyes higiéniát egy közösségi környezetben.
4. A vizelet és a mosás művészete
Az ókori Rómában a ruhák mosásának folyamata meglehetősen szokatlan volt – vizelettel mostak.
Bár a mai ember számára ez undorító, a vizelet ammóniát tartalmaz, ami jól eltávolítja a foltokat a tógáról. A mosók edényeket állítottak fel a városokban, és arra kérték a járókelőket, hogy hagyják ott a vizeletüket, így biztosítva maguknak az ingyenes készletet.
A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: