Azt beszélték, hogy George-ot csak a pénz érdekli. De ez aligha volt száz százalékig igaz – Elizabeth egy nagyon csinos lány volt. Az apának nem tetszett ez a jellegtelen kérő, de idővel ő is beletörődött. A tizenkilencedik század a közepe felé járt már ekkor, és a szerelemből kötött házasságok jöttek divatba! Így hát kitűzték az esküvőt…
Nem volt boldogabb menyasszony 1851 tavaszán Sydney-ben és környékén! A gazdag örökösnő a legpazarabb ruhát rendelte meg magának, a csipkét hozzá magából Franciaországból hozatták, a lány nyakán ékeskedő gyöngysor pedig elképzelhetetlenül sokba került.
Időben érkezett az oltárhoz. Vendégek és barátok, számos szomszéd és egyszerűen csak kíváncsiskodók tolongtak a templom kapujában. Elizabeth örömét megosztani készültek a családtagok is, akik Angliából érkeztek.
De a nap legfontosabb emberét, Mr. George Cuthbertssont, a menyasszony hiába várta. Nem jelent meg az oltárnál, és a kitűzött szertartás után egy órával sem érkezett meg, és nem adott magáról semmilyen életjelet.
Halvány, elsápadt, megdermedt, mintha szobor lenne – Elizabeth monoton hangon adott utasításokat a cselédségnek: pakolják el a finomságokat, szedjék le a virágfüzéreket a házról, küldjék szét mindenkinek a bocsánatkérő képeslapokat és… kérjenek meg mindenkit, hogy menjenek haza. Nem lesz semmi. A menyasszony hazament. Otthon csak annyit mondott: soha többé nem veszi le a menyasszonyi ruháját.
Senki sem tudja a mai napig, hogy miért gondolta meg magát a vőlegény. Vannak olyan feltételezések, hogy az apa közbelépett – fizetett George-nak, akinek égető szüksége volt a pénzre, hogy az első hajóval csendben Európába távozzon. Egy másik verzió szerint a fiatal férfit meggyilkolták, és ezt Elizabeth apjának parancsára tették. A harmadik verzió az, hogy George eleve nem akarta feleségül venni Elizabeth-et…
Így vagy úgy, Elizabeth bezárkózott a kúriájába. Egy évvel később közömbösen eltemette apját, elbocsátotta az összes cselédet, csak a szakácsnőt és egy lakájt tartott meg. Megszüntette a levelezést a bátyjával. Nem mutatkozott nyilvánosan, és Sydney-ben csak „őrült menyasszonynak” nevezték.
Harmincöt évet töltött Elizabeth a sikertelen házasságkötés után önkéntes remeteségben. És ezalatt az idő alatt – végig menyasszonyi ruhában!
„Amikor a halál elérte Elizát… még mindig menyasszonyi ruhában találták meg – jegyezték fel a kortársak –, a por vastagon állt a padlón… Az ebédlőben pedig a menyegzői lakoma érintetlenül maradt.”
Elizabethet apja mellé temették 1886. május 20-án. Az egész hatalmas vagyon a bátyja családjára szállt. Úgy tartják, hogy ennek a lánynak a története ihlette Charles Dickens-t a „Szép remények” című regény megírására. Miss Havisham pedig a szegény ausztrál (valójában angol) Donnithorne kisasszony irodalmi képe, akit egykor az oltárnál hagytak.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: