15 lakásbérlési horror történet, amitől kétszer is meggondolod, hogy aláírod-e a szerződést

Sokáig lehetne vitatkozni arról, hogy mi a jobb: lakást bérelni és pénzt költeni a szépítésére, vagy például felvenni egy lakáshitelt, hogy saját lakásod legyen. De egy dologban biztosak vagyunk: ha bérlésről van szó, a felejthetetlen élmények garantáltak.

Talán azért, mert minden ember más: a tulajdonosok és a bérlők is lehetnek igazán jó arcok, vagy éppen ellenkezőleg, igazi fura figurák. Ezt a most következő történetek is remekül bizonyítják.

• A minap lakásnézőbe mentem. A tulajdonos azt mondta: „Az előző bérlők még nem költöztek ki, úgyhogy velük együtt mutatok meg mindent.” Mondtam, hogy semmi gond. Miután jó ideig csengettünk, eszükbe sem jutott ajtót nyitni. Erre a tulaj megszólalt: „Na jó, akkor kinyitom a saját kulcsommal.” És ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy bolond lennék, ha kivenném azt a lakást. © chiefinthe / Twitter
  
• Vannak barátaim, akik már évek óta ugyanazt a lakást bérlik, és az első naptól kezdve volt egy mosogatógépük, ami nem működött. Vagy legalábbis azt hitték. Egyszer megunták a kézi mosogatást, és úgy döntöttek, hogy megjavíttatják. És akkor… tessék! Kiderült, hogy a mosogatógép végig jó volt, csak az előző bérlők benne felejtettek valami cserélhető fejet egy turmixgéphez vagy húsdarálóhoz, amit a barátaim a gép szétszedett darabjainak hittek. Képzeld el: 5 évig nem használtak egy tökéletesen működő gépet, és rendszeresen szidták a mosatlan edényhegyeket, csak azért, mert nem gondolták végig a problémát. © Ms.Hmm / Pikabu
  

• Egy idős hölgy házában béreltem szobát. Először azt hittem, hogy a néni egy angyal, de valójában nem engedett fürdeni, sem vizet forralni, mert a falicsempék leeshetnek a gőztől. Megette az ételemet azzal a kifogással, hogy „Úgyis csak egy kis leves volt, nem nagy ügy”, miközben én ebédelni jöttem haza, és számítottam arra a levesre. Ráadásul egy nap jött a fia, bement a szobámba, és elkezdett kérdezősködni: „Ki vagy, honnan jöttél, mit olvasol?”, „Ó, szárítod a ruháidat?”. Alig bírtam ki egy hónapot ott. © gulnarKa / Reddit
  
• Egyszer felébredtem, kinyitottam a szemem, és a nénit láttam magam előtt, akitől a lakást béreltem, egy széken ülve. Majdnem megállt a szívem a rémülettől. Azt mondta, hogy csengetett, de mivel nem nyitottam ajtót, úgy döntött, hogy bemegy, és megvárja, amíg felébredek, engem bámulva, amíg alszom. © Gerel16232060 / Twitter
  
• Kiadtam a lakásomat egy zenész csapatnak: 3 fiú és 2 lány. Igyekszem minél tökéletesebb tulajdonos lenni: sosem állítok be előzetes bejelentés nélkül, nem emelem az árat, nem tárolom a cuccaimat a lakásban. Mindezt azért, hogy ne költözzenek el. Ez egyfajta kifinomult bosszú tőlem a lakás szomszédságában lakó öregasszony felé, aki 4 éven keresztül minden reggel ugyanazt a számot játszotta maximális hangerőn, amíg én ott laktam a lakásban. © Oídoporahí / Ideer
  

• Egyszer béreltem egy lakást. Már az gyanús volt, hogy a néni nem volt hajlandó szerződést kötni (azt mondta, hogy nincs rá szükség, megbízik bennem). Akkor ott nem számított, mert sürgősen szükségem volt egy lakásra. Panaszkodott, hogy a lakás rossz állapotban van, és hozzátette, hogy ha szeretnék valamit megjavítani, nem bánja. Sokáig akartam ott lakni, ezért úgy döntöttem, hogy apránként elvégzem a javításokat. De a második hónapban elkezdődtek az ellenőrzések: bármikor bejöhetett, mivel a saját kulcsával nyitotta az ajtót. Egyszer felkiáltott: „A székeimen ülsz, és meglazítod őket. A szekrényajtó elkezdett rosszul záródni. Túl lassan végzed a javításokat, hogy fogok ideköltözni szeptemberben?”. Ezzel leleplezte le magát. A néni terve az volt, hogy beenged bérlőket, hogy elvégezzék a javításokat, és amikor kész, köszöni szépen, keressenek másik lakhelyet. Csendben elköltöztem a barátaimmal, otthagyva a frissen elkezdett javításokat, az összes lepattogzott fallal. © Quora
  
• Albérletbe költöztem a szüleimtől, amikor elkezdtem észrevenni, hogy a dolgok „maguktól mozognak” a lakásban, és az étel eltűnik a hűtőből. Vettem egy joghurtot, de eltűnt, még a doboza sem maradt meg. Találtam egy könyvet a fürdőszobában, pedig nem szoktam ott olvasni. Odamentem a tulajhoz, és megkérdeztem: „Engedélyezte valakinek, hogy belépjen a lakásba?”, de úgy nézett rám, mintha hülye lennék. Azt hittem, megőrülök. Aztán egy nap az anyám megkért, hogy menjek el a nagynénémmel egy másik városba, ezért szóltam a tulajnak, hogy nem leszek ott. De az utazás az utolsó pillanatban lemondásra került. Bementem a lakásba, és egy férfit találtam az ágyamban aludni, miközben a tulaj mellette vidáman ette az egyik kolbászomat. © Slavestnyi / Pikabu
  

A cikk folytatódik – görgess le és kattints a következő gombra!