A heroint és a kokaint a történelem különböző pontjain orvosok írták fel gyógyszeres kezelésként. 1874-es bevezetése óta a heroint fájdalomcsillapítóként, vízhajtóként, sőt köhögéscsillapítóként is használták, amit gyakran adtak a gyerekeknek.
A kokaint fájdalomcsillapítóként és zsibbasztószerként, valamint fájdalomcsillapítóként, korpásodás elleni szerként és stimulánsként is használták. Míg ezeket a szereket a legönzetlenebb szándékokkal vezették be, rekreációs és erősen addiktív jellegük miatt sokkal kevésbé hatékonyak a kezelésekben, és csak alkalmanként használják őket legitim módon.
Egérpaszta
Az ókori egyiptomiak pépesített egerekből készült pasztát használtak a fogfájás és más betegségek kezelésére. Egyszerűen fel kellett kenni az egérkrémet az érintett területre, és figyelni, ahogy az a terület javul – vagy ami valószínűbb, hogy a területek elfertőződtek a lehetségesen beteg szövetek nyílt sebekre való felvitele miatt.
A sebek egérpasztával való kezelésének veszélyes és haszontalan jellege miatt a gyakorlat megszűnt. Erzsébet korabeli Angliában újraéledt, ahol a tudósok úgy vélték, hogy egy elpusztult egér alkalmazása segíthet enyhíteni a szemölcsöket.
Fogvágás
Ambroise Paré francia sebész az 1500-as években népszerűsítette azt a gyakorlatot, hogy a fogzó csecsemők ínyét felvágják, hogy elősegítsék a fogak növekedését.
Paré megfigyelt egy esetet, amikor egy fogzó csecsemő meghalt, és arra a következtetésre jutott, hogy a gyermek korai halálát a növekvő fogak elzáródása okozta, és Európa nagy része követte a példáját.
Epe
Az epe egy zöldesbarna anyag az epehólyagban, ami segít lebontani az ételt. Utólag tudjuk, hogy nem szabadna lenyelni, de az epe alapú gyógyszerek fogyasztása és alkalmazása sokáig divat volt.
Az elefánt epét a rossz lehelet kezelésére használták, és az ókori kínaiaknak voltak olyan receptjeik, amelyek kutya-, ökör- és pontyepét használtak. Az epe lenyelése hányingert és egyéb gyomor-bélrendszeri problémákat okozhat, a krónikus fogyasztásnak pedig még súlyosabb mellékhatásai lehetnek.
Hemiglossectomia
A „hemiglossectomia” egy orvosi eljárás tudományos elnevezése, amelynek során a nyelv egy részét levágják. Míg ezt bizonyos körülmények között jogos okokból meg lehet tenni (például a szájüregi rák eltávolítása), Európában a 18. és 19. században az eljárást gyakran végezték a dadogás és más beszédzavarok korrigálására.
A nyelv kivágása nemcsak hogy nem enyhíti ezeket a problémákat, hanem számos saját beszéd- és egészségügyi problémát is okoz. Ma, azokban a ritka esetekben, amikor szükség van rá, protézis nyelvet lehet behelyezni, de a 18. és 19. században ilyen technológia nem létezett.
Malária
A maláriát Julius Wagner-Jauregg osztrák orvos az 1920-as években a szifilisz kezelésére használta. Bár ez elsőre furcsán hangozhat, elég sikeres gyakorlat volt ahhoz, hogy Wagner-Jauregg Nobel-díjat kapjon az erőfeszítéseiért.
A maláriát azért vezették be, hogy lázat váltsanak ki, amiről azt gondolták, hogy segít helyreállítani az elme képességeit. Ettől függetlenül a „gyógymód” a betegek mintegy 15%-át megölte, ezért a professzionális orvosi közösségben már nem alkalmazzák. Wagner-Jauregg azonban nem volt tipikusnak mondható orvos: a nácik támogatója és az eugenika híve volt, ráadásul úgy vélte, hogy a maszturbáció skizofréniát okoz.
Szimpátia por
Bár nem volt elterjedt gyakorlat, néhány 17. századi európai orvos a „szimpatikus mágia” egy formáját gyakorolta, amelyben a kenőcsöket és a borogatásokat nemcsak magára a sebre, hanem a sebet okozó tárgyra vagy fegyverre is felvitték.
Az elmélet szerint a seb a szimpátia ereje révén gyorsabban gyógyul. Mondanom sem kell, hogy nem volt túl hatékony.
Kövesd új Facebook oldalunkat és értesülj további érdekes cikkekről: