12 család megható története az örökbefogadásról és a gyermekeikkel való találkozásról

• Tanár vagyok, és elkezdtem dolgozni a leendő lányunkkal, miközben nevelőszülőknél élt. Amikor harmadikos volt, kerestünk egy módszert, hogy segítsünk neki megbirkózni a stresszel és a szorongással. Néhány évvel később a feleségemmel örökbe fogadtuk. @autoperception
  

• A nővéremet és engem Guatemalából fogadtak örökbe. A szüleim mindig azt mondják, hogy nem kellett idő, hogy megszokjanak minket, mert attól a pillanattól kezdve szerettek, hogy meglátták a fotóinkat. Ugyanezt mondhatom a nővéremről, ő volt a szemem fénye attól a pillanattól kezdve, hogy megláttam. @AtsuPink
  
• A szüleim négy évig vártak Kanadában, hogy örökbe fogadhassanak. Három és fél éves voltam akkor. Ez elég hosszú idő volt, tekintve, hogy nem volt korra vagy nemre vonatkozó igényük, és hajlandóak voltak közepesen értelmi/testi fogyatékos gyermekeket is örökbe fogadni. Egy szociális munkás felhívta őket, és azt mondta, hogy van egy kislány, akivel találkozhatnának. Állítólag azt mondtam apukámnak: ‘Nézd, tudok virágot rajzolni! Nézd, tudok LEGO-ból építeni!’. A szociális munkás azt mondta, hogy három nap múlva elvihetnek. Szokatlan helyzet volt… Az első család, aki örökbe fogadott, visszaakart engem vinni, azért vártam „elérhetővé”. A szüleim számára pedig ez volt az egyetlen hívás, amit 4 év alatt kaptak, három nappal később pedig már saját kislányuk volt. @attentionsspanofafly
  

• Nunavutban az inuitoknak van egy úgynevezett ‘Személyre szabott örökbefogadásuk’, ahol egy inuk, vagy családtag örökbe fogadhat egy gyermeket anélkül, hogy bármilyen ügynökségen vagy papírmunkán keresztül kellene mennie. Én, és az akkori párom, örökbe fogadtuk a gyönyörű, hihetetlen és gyönyörű kislányunkat ezen a helyen. Megkérdeztük a városban, hogy van-e valaki, aki örökbe szeretné adni a gyermekét. Találkoztunk az anyával, és ő igent mondott. Ott voltam a lányom születésénél, és a nővér szinte azonnal a kezembe adta, miután megszületett. @coolcrushkilla
  
• Két kislányt fogadtam örökbe, mindkettőt Kínából. Az idősebb lányunk 13 hónapos korában jött hozzánk, speciális igények nélküli örökbefogadás volt. Egészséges, intelligens, ragyogó és nagyon ragaszkodik hozzánk. A kisebbik lányunk két és fél évesen jött hozzánk, súlyos egyoldalú ajakhasadékkal, egy sérvvel, amit meg kellett műteni, sok izomproblémával és 5 öltéssel a homlokán egy esés miatt, amit még azelőtt szenvedett el, hogy megismertük. Ő is egészséges, intelligens, ragyogó és nagyon ragaszkodik hozzánk. Hogy van-e valami tanácsom? Használd a szívedet, hogy tudd, mire vagy képes érzelmileg. Használd az eszedet, hogy tudd, mit tudsz adni anyagilag. Gondolj arra a térre, ahol most élsz, és hogy mit kell majd megváltoztatnod, gondolj a folyamat költségeire és a következő 18 év vagy annál hosszabb időszak kiadásaira. @trollitc
  

• A feleségemmel sokféleképpen próbáltunk családot alapítani, de miután gyógyszereken és lombikon estünk át, és nem sikerült, úgy döntöttünk, hogy örökbe fogadunk. Majdnem 2 év elteltével kaptunk egy hívást egy ismerőstől, aki elmesélte, hogy egy lány örökbe akarja adni a még meg nem született kislányát. Felvettük a kapcsolatot a nővel, és a napon, amikor a baba megszületett, elmentünk érte a kórházba (rokonként mentünk be). Azóta velünk van. Tájékoztattak minket, hogy az anyukának 30 napja van meggondolni magát (ami egy örökkévalóságnak tűnt!!!), és ha ez megtörténik, megvétózhatják az örökbefogadásunkat. Hála Istennek… Letelt az idő, és elkezdődött a papírmunka. Minden gyorsan ment, és a születési anyakönyvi kivonata olyan, mint bárki másé. Nincs benne utalás az örökbefogadására. @links806
  
• Tanúja voltam annak a pillanatnak, amikor anyukám megtudta, hogy örökbe fogadjuk a húgomat. Amikor beültünk az autóba, hogy először hazavigyük, a húgom rám nézett, és azt kérdezte: ‘Hova megyünk, anya?’. Anyu sírni kezdett, mindketten tudtuk, hogy örökre új otthont adunk neki. 3 évig nevelőszülőként volt nálunk, és hivatalosan egy nappal a születésnapom után fogadtuk örökbe. Életem legjobb születésnapi ajándéka volt. @LaunchesKayaks
  

Nevezhetjük sorsnak vagy szerelemnek első látásra… Ezek a történetek mégis azt mutatják, hogy a szülői szeretet nem ismer földrajzi, etnikai vagy életkori határokat.